A Bajnokok Ligája sztárcsapatai ellen játszhat a Vasasból távozó feladó – interjú

– Hogyan alakult ez az egész átigazolási ügy, mikor kerestek meg először a szerbek?

– Nem tudom egészen pontosan, de az Euroliga alatt egyeztettünk. De nem volt hosszú tárgyalás, a szerbek gyakorlatilag kész ajánlatot tettek elém. Precíz, profi volt minden, nekem pedig rövid idő alatt kellett döntenem, hogy igent vagy nemet mondok-e, mert ha nemet mondtam volna, akkor nekik el kellett volna kezdeni másik feladót keresni. Óriási az előrelépési lehetőség, így igent mondtam.

– Mit tudsz a kinti csapatról, az edzőről, a játékosokról?

– Mondtak ugyan neveket, de nagyjából annyit jegyeztem meg belőlük, hogy "ics"-re végződnek. A viccet félretéve: jó néhányan itt voltak most a szerb válogatottban az Euroligában, úgyhogy nagyjából ilyen erősségű csapatot kell elképzelni. Ezen a szinten nincs rossz csapat, vagy béna játékos, aki az, az ide sem kerülhet. Azt biztosan tudom, hogy csapat nagyjából korosztályom-beliekből fog állni.

– Nem félsz attól, hogy a magyar bajnokság után ez túl nagy ugrás lesz? Mégiscsak egy Bajnokok Ligája résztvevő csapatról beszélünk…

– Igen, nagyot lépek előre, de ez van. Ha kicsi, ha nagy, úszni kell a vízben. Meg kell oldani ezt is. Nem félek a kihívástól, tenni kell a dolgomat, nincs mese. Először magammal kell tisztában lenni, illetve el kell dönteni magadban, hogy sikerülni fog a dolog, és akkor sikerülni is fog! Ennyire egyszerű ez.

– Edződ, Jókay Zoltán mit szólt, amikor mondtad neki, hogy elhagyod a csapatot?

– Elmondtam neki, ő meg gratulált. Igazából senkinek – így neki sem – kértem ki a tanácsát, mert azt akartam, hogy ez az én döntésem legyen, ne szóljon bele senki. De azt, hogy mit érzett, tőle kéne megkérdezni. Egy részről biztosan nem örül, hogy elmegyek, másfelől ez neki és a klubnak is valahol dicséret, hiszen olyan szintre edzett, hogy egy ilyen kaliberű csapatba tudtam eligazolni. Ilyen szempontból jó reklám ez neki és és a csapatnak is.

– Milyen érzésekkel hagyod itt a Vasast? Mégiscsak itt töltötted ifjúságodat, itt nőttél fel.

– 2000-ben kezdtem el a Folyondár utcában röplabdázni, így furcsa lesz augusztusban nem ide jönni. Sajnálom, hogy el kell mennem, hiszen nagyon jó volt itt a közösség, jó csapat alakult ki, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem élheti le az ember ugyanott az életét, a változás szükségszerű. Remélem, a hasznomra fog válni a váltás.

– Kitől kaptad a legtöbbet az itt töltött tizenkét éved alatt?

– Erre csak Zotyát (Jókay Zoltán, a szerk.) tudom válaszolni, hisz ő volt az, aki öt évet foglalkozott velem, az utánpótlás edzők keze alól mindig kikerültem ennél jóval rövidebb idő alatt.

– Már tagja voltál a 2008-as bajnokcsapatnak is, azaz öt szezont töltöttél el a felnőttek között. Van kedvenc társaságod?

– Igazából nincs. Mindegyik valamiért a legjobb volt, mindig más szempontból volt jó az adott szezon. Mindig másfajta közösség volt, másfajta emberekkel, mindig mást tanultam, mást adtam hozzá, máshogy kellett működni, így nem nagyon lehet különbséget tenni az évek között. Valamiért mindegyik jó volt.

– Korábban arról volt szó, hogy az Egyesült Államokban fogsz tanulni és játszani, ám Szerbiába igazolásoddal ez most meghiúsul. Nem marad benned emiatt hiányérzet?

– Két jó dolog között kellett választanom, és én ezt a döntést hoztam. Nevezzük megérzésnek, de így döntöttem, hogy ez az én utam. A döntés óta igazából nem is gondolkotam Amerikán, mert ez a "mi lett volna, ha" kategória, arra meg kár energiát pazarolni, hogy erről elmélkedjek. Ezt az utat választottam, ezen kell a legjobb tudásom szerint végigmenni.

– Mit vársz az első légiósévedtől?

– Egyrészt nyiván szeretnénk majd mind a Szerb Kupát, mind a szerb bajnokságot megnyerni, másrészt pedig azzal lennék elégedett, ha meg tudnám adni a csapatomnak azt a biztos alapot, amit a Vasasnak meg tudtam.

– Mit tudsz a kinti életedről?

– Az biztos, hogy lakásban fogok kint lakni, az még kérdéses, hogy egyedül, vagy valaki mással, de ezt én döntöm el. Ilyen szempontból nagy szabadság van. Nekik az az érdekük, hogy olyan játékosokat igazoljanak, akik meccseket nyernek, és jó teljesítményre képesek. Ehhez mentálisan és fizikálisan is felkészültnek kell lenni, ez pedig csak akkor lehetséges, ha jó a közérzeted, és ha van hova hazamenned. Ha ez nincs, akkor a teljesítményed sem lesz olyan, amit elvárnak tőled, és amit elvársz magadtól. Az ő érdekük is, hogy a játékosok minél komfortosabban érezzék magukat, így attól nem félek, hogy a körülményekkel gond lenne.

– Ha jól tudom, még van hátra egy éved az ELTE-ből. Azzal mi lesz így?

– Hát, ha az eddigiek sikerültek, ezt már valahogy csak befejezem! Nincs már hátra sok tárgyam, ha most, a válogatott alatt sikerült kábé tíz tárgyból levizsgázni, akkor szerintem ezzel nem lesz gond. Az első félévet mondjuk biztosan kihagyom, mert meg kell szokni a kinti létet, de utána majd csak elvégzem.

– Addig azonban még vár rád a nem túl hosszú nyári szünet. Mik a terveid erre a három hétre?

– Egy hét nyaralás, két hét itthoni semmittevés – nagyjából ez. Igyekszem olyan dolgokat csinálni, amire év közben nem volt időm, és amit év közben akartam. Még ki is megyek Belgrádba, megnézni, mi is a helyzet, meg be kell szerezni midnen hasznos és alapvető dolgot a költözéshez, mikrót, mosogatószert, stb. Úgyhogy unatkozni nem fogok!

– Bár soha ne mond, hogy soha, de most egy ideig biztosan nem láthatnak a szurkolók Vasas-mezben. Üzensz nekik búcsúzóul valamit?

– Már vártam ezt a kérdést! Nagyon élveztem itt játszani, az egész csapat nevében én magam is nagyon köszönöm a szurkolóknak a folyamatos biztatást, a folyamatos támogatást, meg a hangulatot, amit minden meccsen teremtettek, és csak köszönettel tartozom, hogy ebbe "születhettem bele". Mindig volt kinek játszani, élvezet volt itt lenni, hálás vagyok mindenkinek mindenért. Sajnálom, hogy itthagyom a csapatot, de a lányokkal például biztos fogom tartani a kapcsolatot, ha másért nem, de a külföldi élményeimet majd elmesélem nekik – meg ők is nekem! Nagyon köszönöm minden edzőmnek is (Déginné Vinnai Ildikó, Benkóné Kőrös Mária, Hőnig László, Németh Lajos), akik hozzásegítettek ahhoz, hogy idáig eljuthassak.